ÉVNYITÓ
A sors, mint részeges szabász
Zsigmond Csilla utolsó frissítés: 16:55 GMT +2, 2012. január 11.Jó lenne, ha idén sem a jelöltállítás, sem a különböző szintű politikai döntéshozatalok során nem éreznénk úgy, hogy Mr. Bradford Szőke ciklonban elhangzott mondata írja le legtalálóbban a helyzetet.
a Budapest-Bamako futamra
(https://www.budapestbamako.org/). Hiszen nemsokára rajtol, így aktuális is lehetett volna. Körülbelül egy bő éve kezdett el foglalkoztatni ez a rali, és sokáig abban reménykedtem, hogy összehozható egy nevezés, indulás. Nagyon tetszett az ötlet, a megvalósítás, Villám Géza még a budapesti egyetemi évek alatt keltette fel az érdeklődésem a nap őrült telefonjával, mai napig megvan az ezekből készített saját összeállítású toplistám. És nagyon szimpatikus volt, ahogyan ezt az egész Budapest-Bamakót kitalálták és megvalósították. A célok és a lehetőségek egyaránt.
Aztán hosszú hónapokra háttérbe szorult ez a téma is. De ősszel megint eszembe jutott, fölmerült, hogy hogyan lehetne összehozni, bár akkor már tudtam, hogy az idén januári futamra nincs esély. De gondoltam, majd jövőre. És elképzeltem, hogy milyen jól meg lehetne ezt írni, a rajt apropóján, hogy milyen érdekes megvalósítás és kihívás. S mivel az indulási szándékon/vágyon kívül semmi sem adott a futamhoz, még azt is elképzeltem – persze nem komolyan –, hogy ki tudja, hátha valaki rájön, hogy adna egy autót, kikerülne a finanszírozás, a munkahelyi szabadság sőt, milyen jó szemináriumi feladat lenne kitalálni, hogy mit is lehetne jótékonykodni Maliban.
Szóval valami ehhez hasonlót képzeltem el. És aztán egyszer csak láttam, hogy szerencsére vannak olyanok, akik nem maradnak meg csupán az elképzelés szintjén, hanem nagyon profin, ötletesen meg is valósítják a részvételt. Így olvastam arról, hogy Zsombiék nemsokára nekivágnak a futamnak. Óriási gratula, lehet szorítani Nekik a következő hetekben!
___
Ha már valami pozitívval szerettem volna az évet indítani, gondoltam, emellett kitartok. Persze nem biztos, hogy az év első napjainak történései túl sok optimizmusra adnak okot, de próbáljunk meg kitartóak lenni. Hogyha közösségi szinten vizsgálódunk, észre kell vennünk a jó példákat is. És ne a politikával kezdjük. Hanem a civilekkel. Hiszen a jól működő társadalomnak szüksége van a jól működő, erős civil életre. Induljunk ki mondjuk Csíkszeredából. Érintettség okán. De természetesen más példák is fölhozhatók. Mit láthatunk? Érzékelni lehet az elmúlt években az
erőteljesebben megjelenő civil öntudatot.
Ahogyan egyre több, változatosabb, igényesebb és eredményesebb ez a jelenlét. A már „klasszikusnak” számító, jól működő nagyobb szervezetek mellett megjelentek az újak: új próbálkozásokkal, érzékelhető jelenléttel. A családokra/családi programokra fókuszáló egyesülettől, a különböző környezettudatos programokat szervező egyesületeken át, az aktív napokat, élő könyvtárat stb. szervező, közösségi kártyákat kitaláló kisebb-nagyobb egyesületekig. Szintén pozitívum, ahogyan egyre többen próbálják ki az önkénteskedést. Ahogyan a diákok karácsony előtt saját elhatározásból gyűjtést rendeznek rászoruló családok megsegítésére. Ahogyan a városi adventi koszorú gyertya-gyújtásánál egyre többen vannak jelen. Mindez talán azt is jelzi, hogy szükségünk van valami közösségi értékrendre, jobban meg tudjuk határozni a közös zsinórmértéket, amely mentén szívesebben képzeljük el a közös társadalmi életünk. Miért ne lehetnének évkezdéskor biztató jelek ezek?
Ami pedig a politikát illeti,
újfent különleges évet kezdtünk, hiszen választások következnek. Természetesen ez fogja elsősorban meghatározni a politikai évet. A témák, viták, megvalósítások ennek mentén fognak megfogalmazódni: ilyen vagy olyan megközelítésben. És csak bízni lehet abban, hogy a politikai diskurzusok, a viták hangneme – mind romániai magyar, mind országos viszonylatban – mérsékelt, kulturált marad.
Jó lenne, ha idén sem a jelöltállítás, sem a különböző szintű politikai döntéshozatalok során nem éreznénk úgy, hogy Mr. Bradford Szőke ciklonban elhangzott mondata írja le legtalálóbban a helyzetet: „A sors olyan, mint egy részeges szabász: mikor belevág a szövetbe, még nem lehet tudni: felöltő lesz-e belőle, vagy nadrág.”
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!